Hogyan válasszak terapeutát?
Pszichiátert vagy pszichológust válasszak?
Azokban az esetekben, amikor felmerül, hogy a tünetek mögött van kimutatható szervi eltérés, vagy felmerül a gyógyszerszedés szükségessége, orvosi egyetemi végzettsége, testi betegségekre való rálátása s receptírási jogosultsága révén a pszichiáter az illetékes.
A pszichológus bölcsészettudományi szakon végzett szakember, nem gyógyszerel, a szomatikus megbetegedésekre nincs orvosi rálátása. Az egyetem elvégzése után a pszichológusok egy része mélyül csak el az egyéni pszichés problémák ismeretében, azok, akik klinikai irányban akarnak szakosodni. A szakvizsga letétele után ők kapják meg a klinikai szakpszichológusi címet. Eközben van lehetőségük pszichoterápiás irányban képezni magukat. Egyéb pszichológiai irányokban specializálódók pl. társadalmi, szociális kérdésekkel, marketinggel, stb. foglalkoznak.
Ki a pszichoterapeuta?
Pszichológusok közül csak a klinikai szakpszichológus lehet pszichoterapeuta a szakvizsga letétele után.
Miután az orvos vagy a klinikai szakpszichológus legalább egy terápiás módszerből módszerspecifikusan képződött és megfelelően elsajátította, teheti csak le a pszichoterapeuta szakvizsgát.
Pszichoterapeuta lehet a klinikai szakpszichológuson kívül még bármilyen orvos, aki elvégezte az ilyen irányú képzést. Érdemes tájékozódnunk erről részletesebben, mert a pszichoterapeuta csak akkor tud például gyógyszert felírni, ha az alapvégzettsége pszichiáter. És az sem biztos, hogy a pszichoterapeuta címet viselő szakember pszichológusi alapképzettséggel rendelkezik.
A pszichoterapeuta képzésen a pszichoterápia részletes alapelveit és egy pszichoterápiás módszert sajátítanak el a szakemberek.
Mikor érdemes/szükséges gyógyszert szedni?
Mára már szélesebb körben is kezd ismertté válni, hogy a pánikbetegségnek, depressziónak, szorongásoknak, alvászavaroknak, fóbiáknak, a skizofréniának hatékony, speciális gyógyszerei vannak. Talán kevésbé ismert, hogy több belgyógyászati betegség, illetve testi tünet esetében is pszichiátriai gyógyszerek hozhatnak enyhülést: például visszatérő hasmenés, irritábilis bélszindróma, szédülés, tartós, gyakori fejfájás, labilis, nehezen beállítható vérnyomás, viszketés, indokolatlan izzadékonyság ..., stb.
Hogy ezekben az esetekben szükséges-e a gyógyszer, azt a tünetek súlyossága vagy gyakorisága, a szenvedés elviselhetőségének mértéke, a mindennapi életvitel fenntarthatósága, a gyógyuláshoz rendelkezésre álló idő, stb. határozzák meg, s ez egyénenként mindenkinél más és más.
Érdemes tájékozódni, hogy a választott pszichiáternek van-e valamilyen módszerben pszichoterápiás képzettsége, mivel ezt a pszichiátriai szakvizsga nem tartalmazza. Viszonylag kevés pszichiáter vállal egyidejűleg gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést is.
Amikor lelkileg összezavarodottak vagyunk, a pszichoterápia segíthet átalakítani a helyzetet olyan újrakezdéssé, ahol változtatva önmagunkon, választásaink többé nem ugyanolyan zsákutcákba visznek.
Mindez saját lelki működésünk megértésén keresztül vezet.
Milyen hát az a terapeuta, aki képes páciense lelkét úgy megerősíteni, hogy az az őt ért csapások, problémák, bizonytalanságok mellett felül tudjon emelkedni az önmagába nézés sokszor nehéz élményén is?
Az alábbiak az analitikusan orientált terapeutákra vonatkoznak, azonban egyes szempontokat érdemes bármilyen más terápiás irányultságú terapeutával kapcsolatban figyelembe venni.
A jó terapeuta
Minden szenvedésben van közös vonás. A jó terapeuta nem osztogat tanácsokat, hanem a kliens saját megoldásait igyekszik fejleszteni, bensőjében megvan a szükséges élmény, amely reflektálódik benne, és segít megérteni a páciens szenvedését. Érteni fogja önt, és már az első interjún olyan érzése lehet, hogy megértett, meglátott valamit, amit korábban nem. (Még ha az csekélység is, és messze van a megoldástól. Minél nagyobb a probléma ugyanis, annál több időt igényel a feldolgozása.) A jó terapeutával való első találkozás után úgy megyünk el, hogy érezzük hangulatunk, érzelmeink változását - ami a megértettség jó érzése mellett keveredhet fájdalommal is, hiszen nehéz érzések kerülnek elő ilyenkor. S később azt is, hogy van valamilyen kapcsolat köztünk, hogy meg tudunk nyílni előtte.
A jó terapeuta rezonál önre, az ön érzéseire, és át tudja alakítani a nyers érzéseket megértéssé. Határozott, de ugyanakkor gondoskodó is annyira, hogy ebben segíteni tudjon.
Gyakran elkeserítő, hogy valamilyen nagyon hozzánk nőtt, alapvető dologban kell megváltoznunk. A terapeuta szembe fog szállni e változás elleni tiltakozásunkkal. Önnek késznek kell lennie arra, hogy akár keserű igazságokat fogadjon el saját magáról. A jó terapeuta képes megfoghatóvá tenni azokat a dolgokat önben, amik nem az ön javát szolgálják, s elnyerni az ön együttműködését ennek leküzdésére.
Az alkalmatlan terapeuta
Aki tanácsokat osztogat és saját ötleteit igyekszik a kliensére mindenféleképpen rátukmálni, nem törődve a kliens saját megoldásmódjainak kibontásával.
Aki mindig megnyerőnek, barátságosnak tűnik, valójában elkerüli a problémás területeket, s nem ösztönzi változásra páciensét. Ilyenkor az ülés végén ürességérzet, vagy mindig (gyanúsan) kellemes, ellazult érzés jelentkezik.
Aki csak azt tükrözi vissza, azt ismétli, amit a páciens éppen mondott. Ilyenkor nem tud meg semmit érzéseiről, nem találkozik másik nézőponttal, s nem jut új ismerethez.
Aki teljesen érzelemmentesen és távolságtartóan bánik páciensével. Ha a terapeutának nincsenek érzései, akkor nincsen semmije sem, amiből megértést formálhatna.
A fenti összefoglaló N. és J. Symington: Hogyan válasszunk pszichoterapeutát? c. könyv alapján készült. A leíráselsősorban pszichoanalitikus módszert alkalmazó terapeutákra vonatkozik.
